A Rover és a nyaralás

Az autózás élmény, az élmény pedig emlékezetes egy egész életen át. Az elhatározás mindig is megvolt, hogy egy kabrióval megyünk le a tengerhez vagy Rómába. Nem is a cél a lényeg, hanem maga az út. Évekbe telt mire összeszedtük a pénzünket, hogy vegyünk egy használt, de annál szebb Rovert. Végül nem nyitott tetejű járgány lett, hanem egy elegáns és klasszikus autó.

Próbálgattuk az utakat, lementünk vidékre, a nagyiékhoz, aztán vissza, hogy lássuk mennyit eszik, hogyan bírja a gyűrődést. Éreztük, hogy több sebből is vérzik, de tudtuk, hogy ő már miénk, úgyhogy elhatároztuk, hogy magunknak fogjuk rendbe tenni, hogy nyáron már mehessünk is, amerre út megy. Egy tüzetes átvizsgálás után kaptunk egy listát, hogy mennyi mindent kell beszereznünk, de ajánlottak egy remek autósboltot is, ahol mindent megtalálunk, amire szükségünk lehet.  Mielőtt felkerestük volna az üzletet, egy kicsit kérdezősködtünk, hogy mégis milyen illetve, hogy biztosan van-e minden, ami majd nekünk kell. Egyik nap pont összefutottam az egyik volt kollégámmal, akiről tudtam, hogy szereti az autóját buherálni, úgyhogy ki is kérdeztem, hogy mit tud. Ő mesélte, hogy évek óta hozzájuk jár, az egyik legjobb autós szaküzlet a városban. Volt olyan, hogy valamit pont nem találtak az üzletben, de készségesen segítettek beszerezni vagy szaktanácsot adni. Manapság amúgy is annyi bizonytalan dolgot írnak a neten, hogy jó tudni, vannak még olyan helyek, ahol szakemberek dolgoznak.

autósboltNéhány nap múlva a párom el is ment az üzletbe, ahol beszerezte az alkatrészek többségét, hétvégén pedig elkezdtük a saját autónkat szerelgetni. Azt kell, hogy mondjam, hogy kifejezetten párkapcsolatot fejlesztő a közös szerelés, illetve a közös cél (a mi esetünkben a nagy utazás) kitűzése. Ez is olyan, mint egy utazás, és nem a végeredmény a lényeg, hanem az, hogy együtt vagyunk a részesei. Az autósboltba mondjuk inkább a párom járt, de egyszer-kétszer én is elmentem.

Rövid időn belül nem volt ismeretlen számomra az olajszűrő, a dugattyú és a henger sem, sőt egy idő után már azt vettem észre magamon, hogy ezek után kutatok és egyik nap egy autós magazint is vettem. A Roverünk közben szép lassan javult, egyre kevesebb dolog zörgött rajta a hosszabb-rövidebb útjainkon. Biztosak voltunk benne, hogy meglesz a nagy nyári kaland, minden autós felszerelést beszereztünk az üzletből, semmi nem állhatott az utunkba, ám egyik nap nagyon szomorúan jött haza a párom. Az egyik piros lámpánál belementek oldalról, és az autónk behorpadt, a tengelye elferdült, és csak trélerrel lehetett elszállítani. Hirtelen összeomlott az álom, a nyaralás porrá lett, és lemondtunk az egész tervről. Ilyenkor történnek a furcsa véletlenek, hogy levelet kaptam a volt kollégámtól, afelől érdeklődött, hogy hogyan haladunk a tervünkkel. Válaszomban leírtam a csalódott történetet, mire ő azt az ajánlatot adta, hogy vigyük el az ő autóját, a feltétele az, hogy érezzük jól magunkat. Most már pakolunk, de még el kell szaladni az autósboltba, mert egy-két dolog kimaradt.