Négy kerékről két kerékre – a motorozás örömei

Imádom az autókat, már kis korom óta. Tényleg, mióta az eszemet tudom, teljesen lenyűgöznek ezek a 4 kerekű csodák. Amikor apukám kérdezte, hogy Zozó, mit szeretnél ma csinálni, mindig az volt a válaszom: autókázni! És nagy szerencsémre legtöbbször el is vitt a városban pár körre az autónkkal. Aztán mikor már nagyobb lettem, ráfüggtem a számítógépes játékokra, természetesen azokra, amik autóversenyzésről szóltak. Hosszú órákat és komplett hétvégéket tudtam ezekkel játszani, néha ki se lehetett robbantani a gép elől, annyira lekötött ez a fajta versenyzés. Aztán amint abba a korba értem, szinte azonnal lett jogosítványom, ami a fentiek tükrében nem is csoda, hiszen már alig vártam, hogy igazi autót vezethessek. A jogsi megcsinálása után egy darabig anyáék autóját vettem kölcsön, de hamar nekiálltam saját kocsira gyűjteni, és másfél év kuporgatás után meg is tudtam venni életem első autóját. Így volt lehetséges az, hogy 19 évesen már saját autóval jártam suliba, ami nem mondom, elég menő dolog volt már akkor is.

Azóta persze már sok idő eltelt, és már több autóm is volt, de mindegyik annyira a szívemhez nőtt, hogy komoly lelki megpróbáltatás volt, amikor eladtam őket, de persze az új járgány vígasztalt. Azonban most egy másik fajta járműre vetettem szemet, a feleségem nagy bánatára. Vagyis inkább félt, mint hogy szomorú miatta. Az egyik haverom a melóból, Andris, most újított be egy motort. Azzal jár munkába, és a múltkor elvitt egy körre. Azelőtt nem igazán fogtak meg a motorok, nem is nagyon értettem, hogy miért választja valaki ezt a 2 kerekű száguldást a sokkal biztonságosabb 4 kerék helyett. De most, hirtelen megvilágosodtam, és azalatt a 30 perc alatt én teljesen és visszavonhatatlanul beleszerettem a motorozásba.

Hatalmas lelkesedéssel mentem utána haza az én drágámhoz, és újságoltam neki, hogy új szenvedélyt találtam magamnak, és hogy én motorozni akarok. Szegénykémnek abban a pillanatban állt égnek a haja, azt hittem ott ájul el helyben. Az első sokk után nagyon sokáig próbált győzködni, hogy elég az autómániám, ne kezdjek bele újba. Azonban egy idő után rájött, hogy szavai süket fülekre találnak csupán, így feladta a dolgot. Taktikát váltott, hogy oké, akkor motorozzak, de csak és kizárólag a lehető legjobb minőségű és legbiztonságosabb cuccokat vehetem meg magamnak, mert csak akkor nyugodt a lelke. Ezt el tudtam fogadni, és ebben meg is egyeztünk.

Miután sikerült meggyőznöm a feleségemet, azonnal nekiálltam motorokat nézegetni a neten, és még aznap jelentkeztem egy motoros iskolába, hogy mihamarabb megcsináljam a jogsit. A motoros suli kicsit furcsa volt, nem hasonlított az autóshoz, de meglepően gyorsan végeztem vele, és nem volt valami nehéz. Mondjuk az autózás miatt jelentős előnnyel indultam.

Szóval, mire meglett a jogosítványom, már meg is volt, hogy milyen motort szeretnék. A megtakarításainknak hála nem jelentett gondot megvásárolni az én új szenvedélyem tárgyát. Egy gyönyörű, Yamaha Tracer 900GT-re esett a választásom, álomszép kék-fekete színben. Még a feleségem is elismerte, hogy igen pofás darab. Amúgy mire eljutottunk a motorvásárláshoz, már nem voltak ellenérzései a dologgal kapcsolatban, sőt, némi lelkesedést véltem felfedezni a szemében.

Amint meg lett a mocim, már csak a felszerelés hiányzott. Na, ezzel gondban voltunk, mert nem igazán tudtam, hogy honnan érdemes rendelni vagy vásárolni. Szerencsére Andris a segítségemre volt, és ajánlott egy frankó motorosboltot. Ennek a Shox nevű áruháznak van online boltja is, de elég sok üzletük van az ország különböző pontjain. Így aki nem szeret internetről rendelni, megejtheti személyesen is a vásárlást. Ez nekem nagyon szimpatikus, bár én már nem ódzkodom a netes rendeléstől. Régen voltak fenntartásaim ezzel kapcsolatban, de annyi pozitív élményem van ezzel kapcsolatban, hogy ma már nem félek attól, hogy a rendelt dolog nem érkezik meg, vagy valami baja lesz.

Végül ebből a boltból rendeltem a dolgaimat, és nagyon nem bántam meg. Marha nagy a választékuk és nem csak egy márka van. Minden, amit csak el lehet képzelni, hogy egy motorosnak szüksége lehet rá, az itt megvan, sőt még olyan is, amit nem gondolnál. Iszonyatosan jó bolt. Azonban az, hogy rengeteg dolog van, még nem jelenti, hogy nehéz lenne tájékozódni az oldalon. Sőt, nagyon szépen vannak rendszerezve a termékek.

A feleségemnek voltak azért fenntartásai ebben az esetben a netes rendeléssel kapcsolatban, mert így ugye nem tudtuk saját szemmel és kézzel megvizsgálni a termékeket a minőségüket illetően, de Andris ezt a kételyt is eloszlatta. Ugyan is ő is innen rendelte a saját cuccait nem is olyan rég, így Sári, a nejem, is meg tudta nézni a saját szemével, hogy milyen jó minőségű ruhákat árulnak.

Eléggé meglepődtem amúgy, hogy mennyi mindenre szüksége van ahhoz az embernek, hogy biztonságban élvezhesse a száguldozást. Motoros csizma, kabát, sisak, kesztyű, meg még ezer másik dolog. De nem baj, mert ezek igazán hosszútávon használható dolgok.

A rendelés folyamata zökkenőmentes volt, csak az előtte lévő válogatás tartott kicsit sokáig, ugyan is annyi minden volt, és olyan széles a választék, hogy nem könnyű kiválasztani a sok baromi jól kinéző holmi közül azt az egyet, amit megveszek minden darabból. A legnehezebb a dzseki kiválasztása volt, mert a bőség zavara miatt nem volt könnyű a döntés. Szinte kivétel nélkül mindegyik jól nézett ki. Végül egy sárga-fekete Sixgear kabátra esett a választásom. És milyen jól döntöttem! Iszonyat kényelmes és a sárga csíkoknak köszönhetően nem is kell külön láthatósági mellényt viselnem. Ráadásul rengeteg biztonsági bélés és miegymás van belevarrva.

Amikor nézegettük a ruhákat, hogy mit kéne venni nekem, az én drága nejem is kedvet kapott a dologhoz. Mármint abban biztos volt, hogy szeretne majd velem motorozni, csak azt addig a pontig nem raktuk össze a fejünkben, hogy így neki is szüksége lesz cuccokra. Így végül neki is rendeltünk egy sisakot és egy kabátot. Nagyon lelkes volt, mert sikerült egy olyan dzsekit találnia, ami pont az ízlésének megfelelő, és igazán nőies is.

A rendelésünk viszonylag hamar megérkezett és minden rendben volt vele. Azóta már többször is kipróbáltuk őket, sokat motorozunk. Amikor csak lehetőségünk van rá, elmegyünk egy rövidebb kirándulásra a közeli erdőbe, vagy valami kis faluba körülnézni. Imádjuk. Most már a feleségem is úgy gondolja, hogy jó ötlet volt belevágni ebbe a motorozás dologba, nagyon élvezi, amikor csak úgy suhanunk az utakon. Még az is lehet, hogy nemsokára ő is megcsinálja a jogsit, és két külön motorral járjuk majd az országot.