Évi 3-4 hónap szabadság és a velejárói

Egy ismerősöm meghívását elfogadva részt vettem egy budapesti AutoTech rendezvényen, ahol a főtéma az autók voltak, de sok párhuzamos programon is részt lehetett venni. Hogy izgalmasabbá tegyük a délutánt, tombolákat is vettünk, ami életem egyik legjobb döntése volt. A társaságból többet is nyertek kisebb dolgokat, én viszont a főnyereményt hoztam el, ami nem más volt, mint egy örömautózás az osztrák forma-1-es nagydíjon.
Nagy volt az öröm és a ijedtség is egyszerre. Kiskorom óta imádtam a forma1-et, viszont azt sosem gondoltam volna, hogy valamikor pár percre ki is bérelhetem az egyik autót. Annyit tudtam, hogy borzasztó nehéz egy olyan autót vezetni, még annak is, aki tapasztalt sofőr, ami nem kicsit elgondolkodtatott, hogy egyáltalán akarom-e ezt. Pár órára rá már butaságnak tűnt visszalépni, ilyen lehetőséget alig kapnak néhányan, és biztos egy életre szóló élményben lesz. Ezek után már csak abban reménykedtem, hogy ezt az élményt nem követi egy óriási tartozás is, amiért összetöröm az autót.
Ez is benne van a pakliban, nem én lennék az első, de kellő odafigyeléssel nem lehet gond belőle –nyugtattam magam-.

Amikor elérkezett az osztrák nagydíj hétvégéje, egy pár szintén autósport rajongó haverommal buszra szálltunk, hogy megnézzük a futamot és tanúi legyünk életem eddigi legjobb, vagy legrosszabb döntésének. Több busz is indult abba az irányba, mind tele volt és még csak egymás mellé sem tudtunk ülni. Én szerencsére egy körülbelül velem egykorú lány mellett kaptam helyet, akivel végig beszélgettük az utat.

Ő nem épp szórakozni ment Ausztriába, hanem dolgozni. Sikerült kivennie pár szabadnapot, de hétvégére már utazott is vissza a munkahelyére. Mindezt nem túl nagy örömmel közölte.
Rá is kérdeztem, hogy neki ez miért éri meg, mert egyre többet hallottam akkoriban, hogy az emberek ausztriai munkák után érdeklődnek.

-Megéri, mert viszonylag jó munka körülmények között dolgozunk háromszor annyi pénzért, mintha itthon végeznénk ugyanazt a munkát. Pár szezon után már végleg haza lehet költözni és saját vállalkozást indítani, vagy csak elkezdeni egy ház építését, igazából bármit, amire az embernek szüksége van –mondta.

Biztos, hogy nem a legkellemesebb dolog az otthontól távol tölteni az év nagy részét, de az sem lehet a legjobb érzés, amikor nem tudunk kimászni egy mókuskerékből itthon. Végülis érthető, hogy az emberek miért vállalják ezt be. Van, aki esetleg végleg kitelepedik Ausztriába és ott teremt otthont magának, akkor meg már nem hangzik olyan szomorúan ez az egész. Lehet, hogy csak nekem tűnik ez óriási áldozatnak, más pedig egy nagyszerű lehetőségként fogja fel, aminek csak örülni lehet, ha megadatik.

Ő két éve dolgozik évi 8-9 hónapot külföldön, a maradék 3-4 hónapban pedig bepótolhat mindent, amiről lemaradt a nyár/tél folyamán. Most már probléma mentesen boldogul akár egyedül is, az elején viszont segítségre volt szüksége az elhelyezkedésben.
Ezt a segítséget egy erre specializálódott vállalattól kapta meg, akik sikeresen elindították ezen az úton négy szezonnal ezelőtt. Mindössze annyira volt szüksége, hogy németül egy alapszinten tudjon kommunikálni és vendéglátásban akarjon dolgozni. Innen már nem volt nehéz dolga, be volt biztosítva a sikeres elhelyezkedése a Tiroli Álláskereső által.
Mivel, hogy választhatott több lehetőség közül is, először egy kisebb, vidéki helyet célzott meg, ahol nagyon jól érezte magát, de szabadnapjain eléggé unatkozott. Az idő teltével, annyi tapasztalatot szerzett, hogy bátran megpályázott előkelő városi szállodákban is különböző pozíciókat.
Azóta is nagyvárosi életet él és nagyon meg van elégedve úgy a munkahelyével, mint a szabadidős program lehetőségekkel.

Ami azt illeti, ez alatt a pár órás utazás alatt eléggé megváltozott a véleményem az ausztriai munkavállalással kapcsolatban. Ha belegondolok, évente 3-4 hónap szabadság nem mindenkinek adatik meg. Igaz, hogy a másik 8-9 hónapban elég keményen kell dolgozni, de hát a jutalom sem hasonlítható össze például azzal, amit én kapok, egy szintén keménynek mondható munkáért, még ha nem is fizikai munkáról beszélünk.

Az utazás végével sok szerencsét kívántunk egymásnak (mindkettőnkre ráfért) és abban a reményben váltunk el, hogy még látjuk egymást és beszámolunk az addigi élményeinkről.

Mielőtt elfelejteném, másnap az autó is egyben maradt és a kedvenc pilótám is megnyerte a futamot.